Penge...azaz polgári nevén Kovács Attila egy igen összetett személyiség. Végzettségét tekintve vegyésztechnikus.

Honnan jött mégis a vers és az irodalom szeretete, hogyan kezdett el írni...

Szakközépiskola 2. osztályában volt egy lány, aki megdobogtatta az ifjú szívét. Ez volt az első alkalom, hogy gondolatainak verskarámot épített. Azonban a sors démona a lányban fel sem engedte csapni a lángokat. Plátói kapcsolatuk 2 év múlva megszakadt, de valami megmozdult a fiatal költőkezdemény agyában és írni kezdett. Az irodalom tanár igen befogadónak tűnt a művekre és mivel több fiú is leledzett az évfolyamban, aki írásra adta a fejét, hát szervezett egy költői délutánt az egyik előadóteremben.

A verseket, szépen szavaló emberkék választották ki a repertoárból és igen meglepődtek, mikor a terem olyan szinten telt zsúfolásig, hogy a végén egy jól megtömött reggeli 7-es busz jutott eszükbe. Hatalmas siker volt. Az érzelemdúsabb verseknél többen elkönnyezték magukat. A versekből készített apró füzetecske mind elfogyott és aláírásokat kellett osztogatniuk......

Ez meg is pecsételte a kis Penge sorsát, aki akkor még csak egy edzetlen vasdarab volt egy fészer sarkában rozsdásodva.

Hosszú évek teltek el művek nélkül, aztán hirtelen rengeteg vers született, majd újabb mély csend...és ez így megy azóta is.

Nem tud mindig írni és nem tud akármiről írni, kell neki valami apró mozzanat, ami beindítja a folyamot egy iniciátor, ami brizáns agytekervényeit munkára kézteti.

A munkát, ha már ide tévedtünk, vers oldalról is érdemes picit körüljárni.

Fejébe vette, hogy egy könyvet szeretne kiadni szonettekkel és dupla versekkel. Ehhez segítségre volt szüksége, de sokáig tehetetlenül várt, érdeklődött...aztán már nem is várt és nem is érdeklődött...eltelt néhány év.

Közben egy metálzenekarban (SINATHROP) énekesként kezdte bontogatni szárnyait. Itt már edzett acélként köszörülte torkát és egyre mélyebbre fúrta magát a hazai underground, cseppet sem leányálom világába. Egyik alkalommal, füstös kocsmában-örjöngés után egy fiatal lány mutatkozott be neki, Szabadkai Zsófia, azaz Szofi néven és közölte vele, hogy megnézte a verseit és szeretné, ha ki tudnák adni, de ehhez korrektúrázni kell stb....stb...

"Hoppá! Lehet, hogy megérte ennyi ideig várni?"- gondolta.

Elkezdték a munkát és fáradtságot nem ismerve bogarászták át a verseket napról-napra, majd hétről-hétre és hónapról-hónapra. Sokat tanult tőle, hiszen képzett fiatal szakértő volt a témában.

A művek mostanra készen állnak a kiadásra és megvan az a néhány illusztráció, amit Attila készített sajátkezűleg. Azonban könyv még nincs, mint ahogy CD sincs a versekkel hangos könyvként és nincs a cd-n interaktív versolvasó program sem, amit költőnk a fejében olyan szépen elképzelt...

Elérkeztünk 2009-hez. Az International Who is Who oldalán, vagy ismertebb nevén az IWIW-en egyszer csak szakközépiskolai osztálytárs Balog Robi küldött egy üzenetet költőnknek, hogy van egy kedves ismerőse aki alapítana egy irodalmi kört Kőbányán.

Gondolkodás nélkül igent mondott...azóta töretlenül és teljes mellszélességgel hírdeti, hogy létrejött a

FÉNYES TOLLAZAT ALKOTÓI KÖR! :-)