Wágner Zoltán vagyok.
1976-ban születtem Budapesten. Az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola magyar–pedagógia szakán végeztem.

Megjelentem számos antológiában, s néhány folyóiratban (Kláris, PoLíSz).
Tagja vagyok a Krúdy Gyula Irodalmi Körnek, a Kőbányai Írók, Költők Egyesületének, a Váci Mihály Irodalmi Körnek, s a Fényes Tollazatnak. 
 

Verseimben a klasszikus formát, metrumot ötvözöm modern(ebb) szöveggel és képalkotással, így teremtve egy sajátos lírai elegyet, teret engedve a hagyománynak és a megújulásnak, a klasszikusnak és a modernnek.
Amellett, hogy számomra a költészet egyfajta csodateremtő játék (Kosztolányi szavaival élve: „szóvarázs”), mindamellett komoly nyelvápolás, nyelvőrzés is, hódolat a magyar nyelv előtt.
Azt hiszem ez a legfontosabb… s hogy mi minden még a költészet, azt itt tömören összefoglalni nincs mód.
Olvass, s a választ magad megleled!
Útravalóul Gárdony Géza örök érvényű üzenetével búcsúzom:

„Amely napon nem olvasol, vesztesz.”